Szabadon született
Élt
egyszer egy lány, aki nagyon szeretett volna egy lovat, de sosem
kapott. Egyszer amikor az erdőben sétál fájdalmas nyerítést hall.
Odafut, ahonnan a hangot halotta. És egy gyönyörú pej csikót látott
magára hagyva. Megsajnálta szegény ki ártatlant, hazavitte és valóra
vált az álma. A csikó eleinte félt tőle, de aztán rájött, hogy ez a lány
segíteni szeretne neki. Nem sokára nagyon jó barátok lettek.
Versenyekre mentek és szinte mindig nyertek, olyan kapcsolat alakult ki
ló és a lovas között. hogy azt semmi és senki nem tudta volna megtörni a
köztük lévő szeretetet. Kivéve, míg ki nem derül kik vagyunk valójában.
Így volt ezzel a csikó is. Egyszer nagy vihar támadt és egy villám
belecsapott a csikó karamjába, aki rémültében kiszaladt a vadonba. Egy
fa alá feküdt és várta a vihar végét. Mikor nappal lett a viharról csak
vizes fű, fák és a pocsolyák árulkodtak. A csikó magabiztos léptekkel
indult el. De honnan is jött? Nem tudja. Maga biztos léptei kételkedővé
váltak és a végén már csak körbe-körbe járkált. Egyszer csak nyerítést
hall a domb mögül. Odaüget és egy ménest lát. De ezek a lovak nem
olyanok, mint amilyeneket látott. Ezek a lovak sokkal nagyobbak, szőrük,
sörényük és farkuk ápolatlan és nincs rajtuk se kötőfék se béklyó.
Hirtelen a csikó agyában emlékek kezdenek kavarogni. Az anyja, egy puska
lövés, az anyja élettelen, egy fájdalmas nyerítés aztán meg a lány,
aztán meg...aztán. Már nem tudott tisztán gondolkodni, de rájött, hogy ő
ki valójában. VADLÓ, a szabadság harcosai, akik nem tűrik se a nyerget
se a kantárt. Hirtelen a lány hangját hallja. Odanéz. A lány is
meglátja. Örömében a lány odafut kedves pacijához és átöleli a nyakát. A
nyakába rakja a vezetőszárat és ninné, de...de a ló nem mozdul.
Gyönyörű barna szemével könyörgően néz a lányra.
-Ó,
el is felejtttem, hogy te közéjük tartoztál. Hiányoznak igaz? Hát
akkor...akkor menj!-leveszi a ló nyakáról a szárat és könnyes szemmel
néz a ló után, aki a méneshez száguld.
A
lány ott áll a dombon és nézi a kis pajkos csikóját. Nézi azt, akit
fölnevelt, akit ápolt és akit szeret még most is, de hát a szereti nem
tarthatja örökké a karámban. Hiszen ő vadló. A ló felnéz a dombra és egy
szeretet teljes nyerítéssel elköszön a lánytól, majd eltűnik a sűrűben.
-Te is hiányozni fogsz nekem pajti-mondja elcsukló hangon és hazamegy.
Lemondott
az álmáról, hogy neki lova lesz, csak azért, mert szeretett pacijának
jót akart. Ilyen egy példamutató gazda lemond az álmáról csak hogy
szeretett állatkájának jó legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése