Egymillió évvel az ember születése előtt, a lovak óriási mezőkön
legeltek, és olyan hangok alapján tájékozódtak, amiket csak ők
hallottak. Mint vad a vadásszal, úgy találkoztak először az emberrel,
mert jóval azelőtt sem, hogy munkára fogták volna, a húsukért megölték
őket. Az emberhez fűződő viszonyuk örökre törékeny marad, mert a félelem
immár túl mélyen költözött a szívükbe ahhoz, hogy elfeledhessék.Az új
kőkorszak óta akadt néhány ember, aki mindezt megértette. Ők a lovak
lelkébe láttak, és gyógyírrel szolgáltak sebeikre. Halkan titkokat
súgtak a lovak zúgó fülébe. Őket nevezték úgy, hogy a suttogók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése