Oldenburgi ló
Története
A fajta tenyésztése a XVII. században indult Anton Günter hercegnek köszönhetően, mivel számos országból vásárolt hidegvérű fríz lovakat. Tenyésztésében szerepet játszott a XVIII. században az angol félvér, angol telivér és Cleveland Bay. Később még norman lovakkal csiszoltak a fajtán. Négy mén vérvonala stabilizálódott: Agamemnon, Graf Vedel, Emigrant és Norman-Rubico.
A fajta virágkorát a két világháború között élte. A mai Oldenburgi
Lovat Tenyésztők Szövetsége 1923-ban alakult meg. Az 1920-as évekre az
Oldenburgi már univerzális lóvá fejlődött.
Jellemzői
Az eredeti nehéz csontozatú, jól ívelt bordázatú, korrekt lábállású
ló, mára nemesebb küllemmel rendelkezik, az angol telivér és anglo-arab
mének befolyása következtében. A feje nemes, nyaka hosszú, magas jól
ívelt. A háta kissé előremélyedt és rugalmas. Törzse közepesen hosszú és
jól izmolt, enyhén csapott fara van. Végtagjai szabályosak fejlett
ízületekkel. Csánkja erős, patái nagyok épek. Testsúlya 500–550 kg
között mozog, marmagassága 160–167 cm között van, övmérete 185–200 cm,
szárkörmérete 21–22 cm. Színe sötét gesztenyepej, pej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése